Helytörténet

Nagyiratos története a XV. századig nyúlik vissza: első írásos említése 1446-ból való, mint templommal rendelkező település. Aztán a török uralom idején teljesen elnéptelenedett, és az 1717-es Mercy-féle térképen már lakatlan pusztaként szerepelt.
Történelmi mércével az elnéptelenedés csak rövid periódust ölelt fel, mert 1787-ben Szalbek György földesúr felvásárolta a nagyiratosi pusztát. Célja a falu felélesztése volt, ezért 1810-1820 között dohánytermesztő palócokat telepített ide. Nagyiratos, amelyet dohánykertész falunak is neveztek, 1919-ig a szomszédos Kisiratoshoz tartozott.
A Szalbek-korszak nem tartott hosszú ideig, mert 1850-ben a település a gróf Nádasdy család tulajdona lett. A dohánytermesztés visszaesett, a lakoság elszegényedett, ráadásul a gróf magas adókat vetett ki. Ezért aztán 1859 szeptember 29-ről 30-ra virradó éjszakáján (Szent Mihály éjszakáján) 162 család közel ezer tagja egyszerűen megszökött Nagyiratosról és Mezőkovácsháza pusztájában megalapították Nagybánhegyest.
A Nádasdy család a hirtelen megcsappant lakosságot Magyarpécskáról betelepített, szintén palóc származású katolikus hívekkel pótolta.
A nagyiratosiak, Bonnaz Sándor csanádi püspök anyagi támogatásával 1875-ben kis templomot építettek Szent Julianna vértanú tiszteletére. 1919-ben önálló egyházközséggé vált, és 1936-37 között az első plébános, Kiss Károly irányításával egy jóval nagyobb templom épült a Szent Őrangyalok tiszteletére.
Amint említettük, 1919-ben önálló községgé vált. 1924-től Kétegyházáról, Battonyáról, és Magyarcsanádról román telepesek költöztek Nagyiratosra, és a meglévő öt mellé két új utcát hoznak létre. 1929-ben, az aradi Koncz Tabakovits tervezésével egy kis imaházat-kápolnát építettek, az első itt szolgáló pap Ioan Crişan volt. Őt Ioan Popovici (1965-1981), Gheorghe Moţ (1990-ig) követte. Az új ortodox templom a kápolna kibővítésével, a toronnyal 1968-1975 között épült.

Nagyiratos ismert és elismert kendertermesztő vidék. A II. Világháborúig, a dokumentumok szerint négyszáz családnak volt szerződése – nagyiratosiak mellett kisiratosiak, sofronyaiak, mácsaiak, szentlányiak is –, ők több mint ezer hektáron termesztettek. A velük szerződő vállalat magot, ha kellett pénzbeli előleget is adott.
A vállalatot 1948. június 11-én államosították, november 16-tól Ilie Rusut nevezték ki igazgatónak, ő, „Június 11. Állami Ipari Vállalat” néven be is jegyeztette a céget a megyei iparkamaránál. A vállalat élén 1961-1966 között Benczik Sándor állt, őt Ion Paulescu követte. A ’60-as évek masádik felében az éves termelés, a nagylaki feldolgozónak is köszönhetően, elérte az ezer tonnát.
1995-ben 300-an dolgoztak a cégnél (Carin S.A.), 1997-ben privatizálták, egy német vállalat vásárolta meg, 2003-tól azonban, a tulajdonosváltás eredményeként a kenderfeldolgozó csődbe jutott, és ma már csak a régi épületek maradványai láthatóak.

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support